Proba Cseresznye

Menni a nagyvilágba. Látni, érezni: az ismeretlent. Úgy érzem magam mintha szárnyaim nőttek volna, de nem tudom használni őket, mert valaki leszorítja. Lehet az a valaki én vagyok?

How to make a Tünde Ingredients: 5 parts pride 3 parts humour 1 part beauty Method: Add to a cocktail shaker and mix vigorously. Add a little cocktail umbrella and a dash of caring Username: Personality cocktail From Go-Quiz.com How to make a Tündike Ingredients: 3 parts pride 3 parts arrogance 5 parts empathy Method: Layer ingredientes in a shot glass. Serve with a slice of wisdom and a pinch of salt. Yum! Username: Personality cocktail From Go-Quiz.com Azt hiszem a két koktélt össze kell keverni...

Hétvégén ismét Alternative Vásárhelyen. Én is ott akarok lenni. Ha sikerül elszabadulni melóból ott is leszek.

Tartuszban kezdtem igazán rájönni, hogy teljesen más világ az ahol vagyok. A tengerparti, vizipipázó férfiakkal tele teraszok, a szűk utcácskák, a várakozás a buszra, az arab "időérzéketlenség", az ellentétek sokasága a keresztény és muszlim életfelfogás között kellemes érzéssel töltött el. Ismét rájöttem szeretem az arab világot. Amikor már kezdtem magamba szívni ennek csodáit és jólérezni magam, az operatőr-szerkesztő kolléga (nevezzük Törpének) kimutatta foga fehérjét és kezdődött a rémálom. A végére mindenki utálta a Törpét, mert tolakodó, pofátlan és idióta volt. Minden operatőr orra elé bemászott, nem tetszett neki semmi, csak követelőzött és parancsolgatni próbált mindenkinek, nem figyelt oda senkire. Főleg velem volt undok. Szerencsére a többiek mind mellém álltak, vigasztaltak. Tökéletes volt az ellentét a Törpe előidézte lelkiállapotom és a Szíria keltette érzések között. Most inkább a másodikról mesélek... Első kirándulás Tartuszból Crac des Chevaliers -be vezetet

Sok várakozás és stressz után végre felültünk a repülőre. Bukarest - Budapest, Budapest - Damaszkusz. Hajnali négykor, megláttam a damaszkuszi fényeket, a repülő ablakán keresztül. Az ég tiszta, a fehér és sárga fények mellett, sok zöld pontocskát látni. Kép a wikipédiáról . Két órába telt míg sikerült a 40 televíziósnak - idegenvezetőnk, a szír belügyminisztérium alkalmazottja, Amjad segítségével - kikecmeregni a sok-sok felszereléssel a szír bürokrácia karmaiból és végre felültünk a buszra, ami utólag kiderült Szíriában "második otthonunk lett". Damaszkusz pont olyan szürke, mocskos, forgalmas városnak tűnt hajnalban, mint Bukarest. A többezer mecset zöld fénye jelezte csak, hogy teljesen más világban vagyok. Szállodai szobám ablaka keletre nézett, mire összeszedtem magam, a nagy szürkeség mögött narancssárgás-vörös csík jelent meg az égen. Kel fel a nap. Délben indultunk is tovább Tartusba. A következő öt napban itt volt a "főhadiszállásunk". A 220km-es utat sik

Visszaértem. Nem történt meg amivel sok kollégám fenyegetett: ismét Bukarestben vagyok, nem loptak el az arabok. :D Kiszállásra mentem, tíz napot töltöttem Szíriában, sok különleges élményben volt részem. A Duna TV és a Szír turisztikai minisztérium Több, mint tolerancia címmel televíziós fesztivált szervezett, azon vettünk részt két bukaresti és három kolozsvári kollégámmal. Rajtunk romántévéseken kivül Dunások, Vajdasági, Szlovéniai és Azerbajdzsáni televíziós kollégák voltak ott. A feltétel az volt, hogy minden televízió műsort kell készítsen Szíriáról. Következő bejegyzéseim erről az útról, a forgatásokról fognak szólni.

Még 4óra és repülök. Tíz perc múlva itt a kocsi és indulunk a reptérre. Kilenckor száll fel a gép, egy kis várakozás Budapesten és hajnali háromkor már Damaszkuszból nézhetem a csillagos eget. Sok-sok érzés kavarog bennem: a várakozás, a vágyakozás, a félsz, az öröm és mindezek gyomoridegként jelentkeznek. Mióta kézbevettem a vízumom és a repülőjegyem el vagyok szállva semmit nem tudok rendesen megcsinálni. Az agyam már valahol Szíriában van. Hamarosan fizikailag is ott leszek ;)

Szól a telefonom. Nicoleta a TV útlevél osztályáról. Felhívták a szír nagykövettségről, hogy a "küldöttségből" is oda kéne menjen valaki. Mindenki más foglalt volt ezért rám esett a választás, hogy képviseljem a társaságot. A nagykövetség egy régi villában van. A kapunál le kellet adjuk a telefonjaink, mint a supermarketben a csomagokat. Aztán lementünk a pincébe, ahol megkértek, hogy várjunk. Nem volt valami bizalomgerjesztő hely. Az előtérben ezeréves, elnyűtt, (mű)bőr fotelek, ronda lambéria a falon, s mégrondább padlócsempe a földön. Egy irodában ült 4 arab és beszélgettek, teázgattak. Mi vártunk. 20 percet. Aztán egy pocakos, nagydarab, tipikus arab kijött, s mondta menjek vele. Nicoleta felállt, hogy jön ő is. A pocakosnak nem tetszett az ötlet, de nem kötekedett. Elindult a lépcsőn felfele, mi utána. Ahogy a pincéből kiértünk teljesen más világ tárult elénk. Szépen berendezett előtér, márvány(utánzat)lépcsők, képek a falon. Az első emeleten lévő iroda felé tartottunk,

Megyek Szíriába okt 16-26 :D Valami tvs agytágítót szervez a DumaTV és meghívták a RománTV-t is. Összeállt a csapat, de kiderült, hogy kell oda egy magyar is. A főnök nem akart menni, a hírszerkesztő(i)nk nem akart(ak) menni. Megkérdezték gyűlésen, h ki menne. Mondtam ÉN. Nem gondoltam komolyan, jobban mondva azt hittem, h én úgyse mehetek, s hát csalódtam(kellemesen). S ezzel elindult a huza-vona, a sok papírmunka s minden, de most már csak a Szír nagykövet akadályozhatja meg az utazásom, ha nem ad vízumot, de ennek asszem nincs nagy valószínűsége :D

Az ébredező város még dörzsölgeti szemét, s törölgeti csipáit, de már lüktet. Utcái tele vannak emberekkel és autókkal. Már mindenki ideges: a soförök, az utasok, a buszmegállóban várakozók, a munkába sietők, a dolgozók, a naplopók, az alvók. Én nem vagyok ideges. Még.

Most épp azt, hogy mocskos víz folyik a csapból. Úgy általában pedig a hülye, érthetetlen embereket, és azokat akik nem tudják elfogadni a másságot, és azokat akiknek előítéleteik vannak, és akik hisztisek, és néha utálom magam, mert a fentiek közül valamit felfedezek önmagamban!

...és kezdődik nálunkfele is a menet. Hétfőtől ismét van híradó, vége az ismétléseknek és mindenki akar dolgozni. Mintha lelkiisemretfurdalásunk lenne szabadságolás után és gyorsan be kéne pótólni minden percet amit szabadság alatt nem dolgoztunk. Pedig nincs. Csak ki kell tölteni az adásidőt. Szeptembertől nincsenek ismétlések, nincsenek megvásárolt vagy "ajándékba" kapott dokumentumfilmek. Tehát dolgozni kell ezerrel. Vége a sok utazgatásnak, lazsálásoknak, vissza kell rázódni a munkával teli hétköznapokba. Pedig milyen szép lenne, ha egész évben "augusztus" lenne...

Ma reggel elmentem az ASEhoz, hogy kivegyem az érettségi diplomám, de kiderült, hogy szeptember 3.-ig szabadságon vannak, s nincs aki kiadja. Hirtelen azt se tudtam kire haragudjak jobban, magamra vagy az ASEra vagy a rendszerre. Amíg még voltak vizsgáim nem vehettem ki a diplomám, mikor lejártak úgy el voltam egyfele, hogy eszembe se jutott, h ezt akkor kéne intézni, aztán kezdődött az államvizsga, amikor nem lehet bemenni az egyetemre, aztán én sem voltam Bukarestben, s ők is elmentek szabadságra. S így jártam, hogy nincs aki ideadja a diplomám és anélkül nem mehetek beiratkozni a másik egyetemre, becsszóra nem hiszik el, hogy leérettségiztem, s igazuk is van. S akkor kapott el a honvágy. Nem jártam Vásárhelyen több mint két napot már nem is emlékszem mióta(már-már kezdték azt hinni az emberek, hogy gyergyói vagyok s eddig letagadtam). Otthoni barátokkal annyi ideje nem találkoztam, hogy már utána se tudok számolni, hogy mennyi. El is döntöttem, hogy ma megkapom a veszettségelleni sz

Szerdán megharapott egy kutya. Egy blokk és a járda közötti zöld övezteből egyszercsak kirohant, neki a combomnak, majd elrohant, mindezt 2 másodperc alatt. A nadrágom nem szakadt ki, de maradt egy 50banisnyi nyoma a harapásnak. Először nem is akartam elmenni a doktorbácsihoz, de felhívtam egy kedves kolleganőm, s meggyőzettem magam, h biztos ami biztos, inkább kapjak szurit pluszba, minthogy megvesszek a végén. Felhívtam Csilla barátnémat, hogy jöjjön velem s azzal elindultam a veszettségelleni kórházba. Útközben találkoztam egy kutyával, kicsit remegtek a lábaim, pedig szegényke nagy ártatlan szemekkel nézett rám. A veszettségellenes részleg a Colentina kórhász egyik osztálya a százhúszezer közül. Mikor megérkeztünk a kórházhoz és érdeklődni kezdtünk, hogy merre kell menni, mindenki úgy válaszolt, mintha a kutyaharapástól ösztönösen kéne tudjam, hogy merre menjek, vagy legalább a kutya térképet kellett volna adjon miután megharapott. Nagynehezen megkaptuk az osztályt, s hamarosan meg

Az este 11 körül mentünk hazafele, az Egyetem téren a fiuk betértek a közbudira könnyíteni egyet magukon, míg mi lányok egy motoros rendőrbácsit figyeltünk. Megállt a tér közepén, elővette a motor csomagtartójából a világító mellényét és elkezdte nézegetni. Valami nem teccet neki rajta, kikotort a csomagtartóból egy világítószalagot és egy betűzőt (kapszálót) és a világítószalagot próbálta a világítómellényéhez tűzni. Miután sikerült (kb.5perc) felvette a mellényt és rájött, hogy nem tökéletes, kijavította a hibát ezúttal úgy, hogy a mellény rajta volt. Mikor ezzel is végzett telefonált, majd egy kis csomagocskát vett elő a motorból. Gondosan, anyukásan becsomagolt bukaresti szendvicske volt, amit elkezdett majszolni az útkereszteződésben, miközben figyelte a forgalmat. Tovább nem tudtuk figyelni, mert kellett sietni érjük el az utolsó metrót. Közben elkészült a muuuviról szóló riport is és adásba is lement. Megtekinthető itt az első , itt meg a mésodik rész vagy csütörtökön a TVR2-n 1

Eljutottam a "tovább nincs" programig a nyári terveim között. ;) Eddig minden összejött, még Félszigetre is eljutottam egy éccakára, pedig nem is számítottam rá. A Rolling Stones koncert nem volt rossz, de jobb is lehetett volna - nem kellett volna hagyjanak dezhidratálódni - magyarán az "öregek" jók voltak, de a szervezéssel baj volt, hát igen... kedves kis országunkban már csak így szokás. Aztán jött az esküvő és pont olyan gyorsan el is repült, majd sikerült ellépni LGT és Zdob si Zdub koncertre a Félszigeten. Tudom, hogy egyikse vihet még csak vizet se a "guruló köveknek", de a hangulat mindkét koncerten min 15X jobb volt mint a Rolling Stones-on. Szinte egy hétig hányódtam-vetődtem a családdal Vásárhely-Udvarhely-Gyergyó útvonalon, majd irány Szárhegy: muuuvi . Más volt mint amit elképzeltem, de nagyon jó volt. Rengeteg jó filmet láttam 3 nap alatt, sok-sok kedves-rendes-okos embert megismertem. Jó volt a buli, ha el nem verte az eső. Legyen egy kis

Lehült az idő! Ma hűvös 35 fok volt Bukarestben. :D Sose gondoltam volna, hogy lehet örvendeni a 35 foknak. A nagy melegtől szinte elment az a csepp józan eszem is, ami volt, de megmenkültem! Az éjjel végre tudtam aludni 7 órát egyhuzamban. Ilyen nem volt mióta Gyergyóból visszajöttem, azaz legalább 2 hete. Holnaptól megint meleg lesz az előrejelzések szerint, de sebaj, mert hajnalban megyek Csíkba s két hétig a "hűvös Erdélyben" tengek lengek össze-vissza. :D

A Félszigetről máris lemondhatok :( Dolgozni kell helyette... Bukarestben

Megkezdődött az uborkaszezon nálunkfele... Legalábbis úgy tűnik. A 2es csatornán már csak ismétlések vannak, az 1esen július 23án van az utolsó hiradó. Egyre kevesebb a munka, mindenki megy szabadságolni. Az uborkaszezonban az a legrosszabb, hogy munka nincs, de ha el akarsz menni Bukarestből akkor kell szabadnapot kivenni és nekem már olyan kevés van! Nem jut szinte semmire... DE azért már van egy nyári programom :D (természetesen a műsorváltoztatás jogát fenntartom) július 11-15 Gyergyó - "haverek, buli, fanta", meg egy kis családi program július 17 Bukarest - Rolling Stones koncert július 25-27 Vásárhely - Félsziget, de sok-sok-sok kérdőjelel július 28 Csíkszereda - esküvő augusztus 3-5 Szárhegy - muuuvi s tovább nincs... Habár ezekután lehet már se pénzem, se szabadnapom nem lesz több, úgyhogy augusztusban főhetek meg Bukarestben míg mindenki lóbálja a lábát valamilyen tengerparton, hegytetőn vagy valami ehhez hasonló. :(

Meli tette fel a kérdést születésnapi bejegyzésem után. Nemtudom. Csak. Elkapott a hóbort vagy valami. Valamiért úgy éreztem, h most már "illene" komoly felnőtt nőnek lenni, pedig azt se tudom mit is jelent igaziból komoly felnőtt nőnek lenni... No de ez is elmúlt, mint a születésnap. A 24től viszont még mindig szorongásaim vannak. Bűvös szám ez!

Már megint idősebb vagyok egy évvel. Június 28. Éjfél után pár perccel. Kedves kis terasz. Sör. Első szülinapi köszöntő: Áron. És két régi jó haver. Reggel. Első szülinapi sms: "Azt mondják, hogy a születésnapok jót tesznek az egészségnek, azok élnek a legtovább akiknek a legtöbb van belőle". Délelőtt. Útban meló fele ráébredtem, hogy 24 éves vagyok és megijedtem. Ebben a korban már komoly felnőtt nőnek kéne lenni és én nem vagyok az! Mi lesz velem?!?!?!?! S úgy egyáltalán, valamiért ez a szám ijesztőnek tűnik. Még soha egy születésnapomon sem voltak gondjaim az éveim számával, de most valamiért nagyon megijedtem tőlük. Attól a sok-sok évtől ami eltelt és... nem is elteltek, hanem nagyon gyorsan elrepültek, túl gyorsan. Az életem minimum egyharmada eltelt és mégis mintha nemrég lett volna mikor először vittek ovódába, mikor Gyergyóban napokig gyakoroltam a "kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda" refrénű éneket, amit mikor felvételiztem I. osztályba kellett vol

Nem fogok államvizsgázni az idén. Nem ment. Hiába na, ha valami nem érdekel már, nem tudom megtanulni. Megpróbálom jövőben is... Többen is azt ígérték kitekerik a nyakam, ha nem államvizsgázom. Már csak reménykedni merek, h most az egyszer nem tartják be szavukat! Közben tanulok. Felvételire. Filmművészeti egyetem - vágó szak.

Már nagyon rég volt mikor megígértem ezt a bejegyzést. Közben volt haverok-buli-fanta, netnélküliség, meló, tanulás és fáradtság így mostanig húzodott a dolog. :D Hát már azt se tudom hogy is kezdjem... Kulcsszavakban: rég volt, jó volt, nehezen és lassan kezdődött, túl hamar elmúlt. Amint már kiderült sofőrködtem; ezt a nemes feladatkört a "buli" elején is be kellett tölteni. Gondolkodás nélkül vállaltam, azt hittem hacsak az ember nem alkoholista könnyen kibírja az egyik legjobb barátnője esküvőjének első pár óráját alkohol nélkül. Bebizonyosodott: tévedtem! (de ha megint megkérnek ily nemes feladat teljesítésére, ismét vállalni fogom) Az érkezés, asztali beszélegetések, előétel (fincsi vót, de miért kellett olyan büdi legyen a sajt és miért kell a kávéba még a konyhán beletenni a cukrot?!?!) minden ment símán, csak nem voltam szociábilis kedvembe... No itt jött volna jól egy fél pohár sör és máris nem lett volna gond ilyen-olyan rég nem látott ismerősökkel a kötelező proto

Ismét esküvő! Az első a "gyerekkori" barátnék közül... Volt osztálytárs a menyasszony - volt osztálytárs a vőlegény. Ez már nem titokban, hanem jó előre kitervelt és bejelentett esküvő. A velejáró készülődéssel. Egy hónappal az esküvő előtt elkezdtem ruhát keresni, de nem kaptam. Vagy az én ízlésemmel van baj, vagy a ruhásboltosokéval, de az is lehet, h csak a pénztárcámmal. Ha egy ruha megtetszett nekem min 1000RONba került, s azért a pénzért akár menyasszonyi ruhát is lehetne venni... Új ruha nélkül maradtam. Csütörtökön kezdődött a menet. Első felvonás - csütörtök: leánybúcsú. Erről nem mesélek, mert csak a jelenlévő lányokra tartozik ;) Egy annyit azért elmondhatok: JÓ BULI VOLT :D Második felvonás - péntek délután: virágfonás az autódíszítéshez a lányosháznál. A menyasszony és a vőlegény csak rohangált kozmetikustól a paphoz, paptól anyósékhoz, anyóséktül haza, majd megint a paphoz, Mindenkivel meg kellett beszélni a részleteket. Harmadik felvonás - péntek este: vendéglő

Ez a gyengém... Van egy srác, kb. fél éve ismerem. Mindig is szimpatikus volt, de mint férfi nem vonzott soha. Egy héttel ezelőtt észrevettem, h őszülő hajszálak csillognak fekete hajában s hirtelen vonzóvá változott. Azóta másképp látom az arcát, vonásait, mosolyát, mozdulatait. Másképp fogom fel viselkedését. Meglepődtem magamon. Azt hittem, h nekem a külsőségek nem számítanak ennyire... S mégis rá kellett jönnöm, h 20 ősz hajszál mindent megváltoztathat, legalábbis pillanatnyilag...

Ballábbal keltem fel. Nem volt valami jó hangulatom, s egyszercsak érkezik egy sms egyik legkedvesebb kolleganőmtől: "Feleségül mentem. Várlak az Anatóliában!" Hirtelen borzasztóan jókedvem lett! De vajon mitől! Az a papírka miért jelenten többet, mint az 5 év amit együtt voltak azelőtt? Nem tudom megmagyarázni még magamnak se, de mindig boldog leszek, ha valaki akit szeretek férjhezmegy vagy megnősül. Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem a legszebb ruhám és máris rohanok ünnepelni. S nem is annyira a titokban megtartott polgári esküvőjüket, mint a boldogságukat az elmúlt öt évüket együtt és a hátralevő rengeteget, amit egymás mellett fognak tőlteni (most már hivatalosan, a társadalmunk által elfogadott formában ;) )

Az éccaka két érdekes álmom is volt. Az egyikre sajnos már nem emlékszem... A másik egy nagy villában játszódott. A Bickó szüleinek a villájában. Szilveszter éjszaka volt és meleg napsütés. Egyszer megszólalt a Bickó édesapjának a telefonja. Bickó volt s kérte, h mindenki menjek ki az udvarra. Nagy boldogság lett úrrá rajtunk. Mindenki suttogta, h Bickó hazajött Egyiptomból, biztos azért akarja, h kimenjünk. Szaladtunk, a szánk a fülünkig ért. De nem Bickó várt ránk az udvaron, hanem Bénike... Pénzt gyűjtött egy kollégájuk műtétjére, s mindannyian boldogan adtuk az Eurókat... (Annak aki nem tudja: Bickó volt osztálytársam, nagyon jó barátnőm, Egyiptomban idegenvezető; Béni a barátja)

Miért is írok én blogot? Mert megkívántam, mint a kisgyerek a csokoládét! Környezetemben egyre többen írogatnak blogot (hubelebalazs.blogspot.com, kk.egologo.transdindex.ro), 10X láttam (no meg bevágtam) egy a kolozsvári (s nemcsak) bloggerekről szóló riportot elkezdtem figyelgetni a blogvilágot (egologo.transindex.ro, www.web-cafe.ro) s ez lett a vége! Időnként elkap az írhatnék, s gondoltam, h ne csak magamnak írjam le, osszam meg legközelebbi barátaimmal is. S megszületett a Próbacseresznye. Innen majd megtudjátok mi jár a fejembe... ;) Elsőre ennyit! Pussz mindenkinek! S olvassatok!