Proba Cseresznye

Az utóbbi két és fél hónapban nagyon sokat voltam otthon. Egy hét magyar húsvét, tíz nap román húsvét és május 1, tíz nap két esküvő alkalmából. Mikor május 1 után jöttem vissza csak az vigasztalt, hogy kevesebb mint egy hetet kell kibírjak Bukarestben és máris megyek vissza. Már rég nem gondolkodtam azon, hogy most rögtön haza szeretnék költözni, de ezen az úton (ami tízszer olyan hosszúnak tűnt, mint amennyi volt valójában) csak erre tudtam gondolni. Egész addig míg beértünk Bukarestbe. Akkor egy eddig még ismeretlen érzés fogott el: itt is otthon vagyok. Örvendtem, h látom a soksávos utakat, a káoszt, a betonrengeteget, a parkokat, a tévé épületét, mindent. Először éreztem azt, hogy otthonról jöttem haza.

Nem tudom sorrendbe tenni őket. De már felismertem egy párat. Nem emlékszel dolgokra, emberekre. És nem az alkohol vagy figyelmetlenség okozta kellemetlenségekre gondolok... Elmész egy buliba és az átlagéletkor nő 2 évvel. (Nem, nem egy babazsúrra kerültél véletlenül) Egyre gyakrabban használod a "bezzeg a mi időnkben" szókapcsolatot. Rájössz, h a gurulós böröndnek melyek az előnyei a hátizsákkal szemben. Csak azt nem tudom, h mi az amikor mindezek után rájössz, h mi az előnye a hátizsáknak a gurulós börönddel szemben... No de miért is gondolkodom én a vénülésről 24 évesen?

Szeretek januárban visszajönni Bukarestbe. Mindig meglepetéssel vár. Valami érdekes történik benne az ünnepek alatt. Egyik évben sötétedés után érkeztem, óriási pelyhekben hullott a hó és mindent betakart a nagy fehérség. Alig jártak az utcán. A fehérséget pár kocsi- és lábnyom törte csak meg. A város tisztának tünt, minden mocskot szemetet betakart a hó. Azóta se láttam olyan szépnek Bukarestet mint akkor. Másik évben nem volt hó, de a megszokott rohanás, forgalom se. A város olyan volt mintha kihalt volna. Első héten tökéletes volt a közlekedés, nem volt dugó, nem volt tömeg és azt kívántam (most is azt kívánom) bárcsak olyan lenne mindig, de ez sajnos utópia. Az idén megint hó volt. De nem annyira fehér és nem egyenletes. Az úton már locs-pocs lett, az útszélén és a járdán hóbuckák voltak. Úgy nézett ki Bukarest mintha hógolyóháború után lenne. A gyerekek már megszöktek, de maguk után hagyták hóváraik romjait, titkos, szűk járataikat a várak között. Hóvárromok négy nappal a háború u