Születésnap
Már megint idősebb vagyok egy évvel.
Június 28.
Éjfél után pár perccel. Kedves kis terasz. Sör. Első szülinapi köszöntő: Áron. És két régi jó haver.
Reggel. Első szülinapi sms: "Azt mondják, hogy a születésnapok jót tesznek az egészségnek, azok élnek a legtovább akiknek a legtöbb van belőle".
Délelőtt. Útban meló fele ráébredtem, hogy 24 éves vagyok és megijedtem. Ebben a korban már komoly felnőtt nőnek kéne lenni és én nem vagyok az! Mi lesz velem?!?!?!?! S úgy egyáltalán, valamiért ez a szám ijesztőnek tűnik. Még soha egy születésnapomon sem voltak gondjaim az éveim számával, de most valamiért nagyon megijedtem tőlük. Attól a sok-sok évtől ami eltelt és... nem is elteltek, hanem nagyon gyorsan elrepültek, túl gyorsan. Az életem minimum egyharmada eltelt és mégis mintha nemrég lett volna mikor először vittek ovódába, mikor Gyergyóban napokig gyakoroltam a "kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda" refrénű éneket, amit mikor felvételiztem I. osztályba kellett volna elénekelnem, de izgalmamban a Tavaszi szél vizet áraszt-ot énekeltem, mikor mentünk a családdal a tengerre és sízni, mikor V.-be a matek-infó osztályt választottam a képzőművészeti helyett, mikor először szerelmes voltam, mikor felvételiztem IX.-be, mikor előszőr szeretkeztem, mikor éretségiztünk, mikor.... és még milyen hosszú a sor...
Délután. Terasz, sörözés, kedves emberek és kedves ajándékok. :D
A legkedvesebbet, ötletesebbet a kollégáimtól kaptam:
Egész nap: sok-sok felköszöntő sms, mail, telefonhívás - olyanok melyekre számítottam és olyanok is melyekre nem.
Kellemes nap volt :D
Nagyon jól telt!
Június 28.
Éjfél után pár perccel. Kedves kis terasz. Sör. Első szülinapi köszöntő: Áron. És két régi jó haver.
Reggel. Első szülinapi sms: "Azt mondják, hogy a születésnapok jót tesznek az egészségnek, azok élnek a legtovább akiknek a legtöbb van belőle".
Délelőtt. Útban meló fele ráébredtem, hogy 24 éves vagyok és megijedtem. Ebben a korban már komoly felnőtt nőnek kéne lenni és én nem vagyok az! Mi lesz velem?!?!?!?! S úgy egyáltalán, valamiért ez a szám ijesztőnek tűnik. Még soha egy születésnapomon sem voltak gondjaim az éveim számával, de most valamiért nagyon megijedtem tőlük. Attól a sok-sok évtől ami eltelt és... nem is elteltek, hanem nagyon gyorsan elrepültek, túl gyorsan. Az életem minimum egyharmada eltelt és mégis mintha nemrég lett volna mikor először vittek ovódába, mikor Gyergyóban napokig gyakoroltam a "kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda" refrénű éneket, amit mikor felvételiztem I. osztályba kellett volna elénekelnem, de izgalmamban a Tavaszi szél vizet áraszt-ot énekeltem, mikor mentünk a családdal a tengerre és sízni, mikor V.-be a matek-infó osztályt választottam a képzőművészeti helyett, mikor először szerelmes voltam, mikor felvételiztem IX.-be, mikor előszőr szeretkeztem, mikor éretségiztünk, mikor.... és még milyen hosszú a sor...
Délután. Terasz, sörözés, kedves emberek és kedves ajándékok. :D
A legkedvesebbet, ötletesebbet a kollégáimtól kaptam:
Egész nap: sok-sok felköszöntő sms, mail, telefonhívás - olyanok melyekre számítottam és olyanok is melyekre nem.
Kellemes nap volt :D
Nagyon jól telt!
Megjegyzések