Sok várakozás és stressz után végre felültünk a repülőre. Bukarest - Budapest, Budapest - Damaszkusz. Hajnali négykor, megláttam a damaszkuszi fényeket, a repülő ablakán keresztül. Az ég tiszta, a fehér és sárga fények mellett, sok zöld pontocskát látni. Kép a wikipédiáról . Két órába telt míg sikerült a 40 televíziósnak - idegenvezetőnk, a szír belügyminisztérium alkalmazottja, Amjad segítségével - kikecmeregni a sok-sok felszereléssel a szír bürokrácia karmaiból és végre felültünk a buszra, ami utólag kiderült Szíriában "második otthonunk lett". Damaszkusz pont olyan szürke, mocskos, forgalmas városnak tűnt hajnalban, mint Bukarest. A többezer mecset zöld fénye jelezte csak, hogy teljesen más világban vagyok. Szállodai szobám ablaka keletre nézett, mire összeszedtem magam, a nagy szürkeség mögött narancssárgás-vörös csík jelent meg az égen. Kel fel a nap. Délben indultunk is tovább Tartusba. A következő öt napban itt volt a "főhadiszállásunk". A 220km-es utat sik
Megjegyzések