A buli - egy esküvő krónikája, a barátnő szemszögéből
Már nagyon rég volt mikor megígértem ezt a bejegyzést. Közben volt haverok-buli-fanta, netnélküliség, meló, tanulás és fáradtság így mostanig húzodott a dolog. :D
Hát már azt se tudom hogy is kezdjem... Kulcsszavakban: rég volt, jó volt, nehezen és lassan kezdődött, túl hamar elmúlt.
Amint már kiderült sofőrködtem; ezt a nemes feladatkört a "buli" elején is be kellett tölteni. Gondolkodás nélkül vállaltam, azt hittem hacsak az ember nem alkoholista könnyen kibírja az egyik legjobb barátnője esküvőjének első pár óráját alkohol nélkül. Bebizonyosodott: tévedtem! (de ha megint megkérnek ily nemes feladat teljesítésére, ismét vállalni fogom) Az érkezés, asztali beszélegetések, előétel (fincsi vót, de miért kellett olyan büdi legyen a sajt és miért kell a kávéba még a konyhán beletenni a cukrot?!?!) minden ment símán, csak nem voltam szociábilis kedvembe... No itt jött volna jól egy fél pohár sör és máris nem lett volna gond ilyen-olyan rég nem látott ismerősökkel a kötelező protokoláris beszélgetéseket megejteni. Szerencsére ott volt sok-sok osztálytárs, akik "megmentettek" a szúrós tekintetektől.
Három óra, kb 40 km., időnként végtelennek tünő telefonos egyeztetések (mit, honnan, hova, mikorra kell fuvarozni), egy menyasszonylopás és egy leves, amikről lemaradtam, s végre mindez után a kocsi otthon pihent a parkolóba én meg nyugodt lelkiismerettel mehettem köszönteni az ifjú párt kis konyakospoharammal. :D
Ellopták a vőlegényt is. De annyira titokban, h mire a násznép észrevettem már a menyasszony karonfogva hozta vissza. Nem maradhatott el az "eladó a menyasszony" nevű közkedvelt "játék" sem, de a vőlegényt nem akarták eladni, pedig megvettem volna...
Táncika, duma, kaja, torta s máris eljött a pillanat, mikor zárni kellett. Pedig még nem buliztuk ki magunk. Sebaj azért van a Jazz&Blues, a party ott folytatódott...
Hát már azt se tudom hogy is kezdjem... Kulcsszavakban: rég volt, jó volt, nehezen és lassan kezdődött, túl hamar elmúlt.
Amint már kiderült sofőrködtem; ezt a nemes feladatkört a "buli" elején is be kellett tölteni. Gondolkodás nélkül vállaltam, azt hittem hacsak az ember nem alkoholista könnyen kibírja az egyik legjobb barátnője esküvőjének első pár óráját alkohol nélkül. Bebizonyosodott: tévedtem! (de ha megint megkérnek ily nemes feladat teljesítésére, ismét vállalni fogom) Az érkezés, asztali beszélegetések, előétel (fincsi vót, de miért kellett olyan büdi legyen a sajt és miért kell a kávéba még a konyhán beletenni a cukrot?!?!) minden ment símán, csak nem voltam szociábilis kedvembe... No itt jött volna jól egy fél pohár sör és máris nem lett volna gond ilyen-olyan rég nem látott ismerősökkel a kötelező protokoláris beszélgetéseket megejteni. Szerencsére ott volt sok-sok osztálytárs, akik "megmentettek" a szúrós tekintetektől.
Három óra, kb 40 km., időnként végtelennek tünő telefonos egyeztetések (mit, honnan, hova, mikorra kell fuvarozni), egy menyasszonylopás és egy leves, amikről lemaradtam, s végre mindez után a kocsi otthon pihent a parkolóba én meg nyugodt lelkiismerettel mehettem köszönteni az ifjú párt kis konyakospoharammal. :D
Ellopták a vőlegényt is. De annyira titokban, h mire a násznép észrevettem már a menyasszony karonfogva hozta vissza. Nem maradhatott el az "eladó a menyasszony" nevű közkedvelt "játék" sem, de a vőlegényt nem akarták eladni, pedig megvettem volna...
Táncika, duma, kaja, torta s máris eljött a pillanat, mikor zárni kellett. Pedig még nem buliztuk ki magunk. Sebaj azért van a Jazz&Blues, a party ott folytatódott...
Megjegyzések