Bejegyzések

Otthonról jöttem haza

Az utóbbi két és fél hónapban nagyon sokat voltam otthon. Egy hét magyar húsvét, tíz nap román húsvét és május 1, tíz nap két esküvő alkalmából. Mikor május 1 után jöttem vissza csak az vigasztalt, hogy kevesebb mint egy hetet kell kibírjak Bukarestben és máris megyek vissza. Már rég nem gondolkodtam azon, hogy most rögtön haza szeretnék költözni, de ezen az úton (ami tízszer olyan hosszúnak tűnt, mint amennyi volt valójában) csak erre tudtam gondolni. Egész addig míg beértünk Bukarestbe. Akkor egy eddig még ismeretlen érzés fogott el: itt is otthon vagyok. Örvendtem, h látom a soksávos utakat, a káoszt, a betonrengeteget, a parkokat, a tévé épületét, mindent. Először éreztem azt, hogy otthonról jöttem haza.

A vénülés jelei

Nem tudom sorrendbe tenni őket. De már felismertem egy párat. Nem emlékszel dolgokra, emberekre. És nem az alkohol vagy figyelmetlenség okozta kellemetlenségekre gondolok... Elmész egy buliba és az átlagéletkor nő 2 évvel. (Nem, nem egy babazsúrra kerültél véletlenül) Egyre gyakrabban használod a "bezzeg a mi időnkben" szókapcsolatot. Rájössz, h a gurulós böröndnek melyek az előnyei a hátizsákkal szemben. Csak azt nem tudom, h mi az amikor mindezek után rájössz, h mi az előnye a hátizsáknak a gurulós börönddel szemben... No de miért is gondolkodom én a vénülésről 24 évesen?

Hógolyóháború után

Kép
Szeretek januárban visszajönni Bukarestbe. Mindig meglepetéssel vár. Valami érdekes történik benne az ünnepek alatt. Egyik évben sötétedés után érkeztem, óriási pelyhekben hullott a hó és mindent betakart a nagy fehérség. Alig jártak az utcán. A fehérséget pár kocsi- és lábnyom törte csak meg. A város tisztának tünt, minden mocskot szemetet betakart a hó. Azóta se láttam olyan szépnek Bukarestet mint akkor. Másik évben nem volt hó, de a megszokott rohanás, forgalom se. A város olyan volt mintha kihalt volna. Első héten tökéletes volt a közlekedés, nem volt dugó, nem volt tömeg és azt kívántam (most is azt kívánom) bárcsak olyan lenne mindig, de ez sajnos utópia. Az idén megint hó volt. De nem annyira fehér és nem egyenletes. Az úton már locs-pocs lett, az útszélén és a járdán hóbuckák voltak. Úgy nézett ki Bukarest mintha hógolyóháború után lenne. A gyerekek már megszöktek, de maguk után hagyták hóváraik romjait, titkos, szűk járataikat a várak között. Hóvárromok négy nappal a háború u

Repülni akarok!

Menni a nagyvilágba. Látni, érezni: az ismeretlent. Úgy érzem magam mintha szárnyaim nőttek volna, de nem tudom használni őket, mert valaki leszorítja. Lehet az a valaki én vagyok?

Vajon Tünde vagy Tündike lennék inkább?

How to make a Tünde Ingredients: 5 parts pride 3 parts humour 1 part beauty Method: Add to a cocktail shaker and mix vigorously. Add a little cocktail umbrella and a dash of caring Username: Personality cocktail From Go-Quiz.com How to make a Tündike Ingredients: 3 parts pride 3 parts arrogance 5 parts empathy Method: Layer ingredientes in a shot glass. Serve with a slice of wisdom and a pinch of salt. Yum! Username: Personality cocktail From Go-Quiz.com Azt hiszem a két koktélt össze kell keverni...

Alternative

Hétvégén ismét Alternative Vásárhelyen. Én is ott akarok lenni. Ha sikerül elszabadulni melóból ott is leszek.

Sziria - Tartusz és környéke

Kép
Tartuszban kezdtem igazán rájönni, hogy teljesen más világ az ahol vagyok. A tengerparti, vizipipázó férfiakkal tele teraszok, a szűk utcácskák, a várakozás a buszra, az arab "időérzéketlenség", az ellentétek sokasága a keresztény és muszlim életfelfogás között kellemes érzéssel töltött el. Ismét rájöttem szeretem az arab világot. Amikor már kezdtem magamba szívni ennek csodáit és jólérezni magam, az operatőr-szerkesztő kolléga (nevezzük Törpének) kimutatta foga fehérjét és kezdődött a rémálom. A végére mindenki utálta a Törpét, mert tolakodó, pofátlan és idióta volt. Minden operatőr orra elé bemászott, nem tetszett neki semmi, csak követelőzött és parancsolgatni próbált mindenkinek, nem figyelt oda senkire. Főleg velem volt undok. Szerencsére a többiek mind mellém álltak, vigasztaltak. Tökéletes volt az ellentét a Törpe előidézte lelkiállapotom és a Szíria keltette érzések között. Most inkább a másodikról mesélek... Első kirándulás Tartuszból Crac des Chevaliers -be vezetet