Egyik évben sötétedés után érkeztem, óriási pelyhekben hullott a hó és mindent betakart a nagy fehérség. Alig jártak az utcán. A fehérséget pár kocsi- és lábnyom törte csak meg. A város tisztának tünt, minden mocskot szemetet betakart a hó. Azóta se láttam olyan szépnek Bukarestet mint akkor.
Másik évben nem volt hó, de a megszokott rohanás, forgalom se. A város olyan volt mintha kihalt volna. Első héten tökéletes volt a közlekedés, nem volt dugó, nem volt tömeg és azt kívántam (most is azt kívánom) bárcsak olyan lenne mindig, de ez sajnos utópia.
Az idén megint hó volt. De nem annyira fehér és nem egyenletes. Az úton már locs-pocs lett, az útszélén és a járdán hóbuckák voltak. Úgy nézett ki Bukarest mintha hógolyóháború után lenne. A gyerekek már megszöktek, de maguk után hagyták hóváraik romjait, titkos, szűk járataikat a várak között.
Hóvárromok négy nappal a háború után.
A járda.
(Tudom, hogy nem úgy néz ki, de a járda az az ahol hó van, ahol a néni megy az is út.)Másik járda.
Éjjel 12 óra. A város tele van teherautókkal, traktorokkal, kotrógépekkel. Minden 100mben van legalább kettő. Takarítják el a "háború" nyomait.
Bukarestben is próbálkoznak a hó eltakarításával, de nem akkora sikerrel, mint ez a hóevő robot.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése