Otthonról jöttem haza

Az utóbbi két és fél hónapban nagyon sokat voltam otthon. Egy hét magyar húsvét, tíz nap román húsvét és május 1, tíz nap két esküvő alkalmából. Mikor május 1 után jöttem vissza csak az vigasztalt, hogy kevesebb mint egy hetet kell kibírjak Bukarestben és máris megyek vissza. Már rég nem gondolkodtam azon, hogy most rögtön haza szeretnék költözni, de ezen az úton (ami tízszer olyan hosszúnak tűnt, mint amennyi volt valójában) csak erre tudtam gondolni. Egész addig míg beértünk Bukarestbe. Akkor egy eddig még ismeretlen érzés fogott el: itt is otthon vagyok. Örvendtem, h látom a soksávos utakat, a káoszt, a betonrengeteget, a parkokat, a tévé épületét, mindent. Először éreztem azt, hogy otthonról jöttem haza.

Megjegyzések

Névtelen üzenete…
Bizony!
Adorjáni Alpár üzenete…
a kétlaki élet nem egy ritkaság, s manapság igen távol is lehet egymástól a két lakhely. de előfordulhat tán, hogy egy harmadik, kedvencebb helyet fog nevezni az ember otthonának. ~ ? ~
T. Bíró Hajnal üzenete…
Egyre nehezebb szakítani a Hellyel, és az ideiglenes tartózkodás alibijével jól fiókba zárod a honvágyat, s csak néha veszed elő hogy letöröld a port róla, mikor otthon jársz. Valamivel nyugtatnod kell magad, hogy ugymond hűtlen lettél otthonodhoz és szíveden viseled a dolgait. S ha hazaköltözöl aztán megint nem érzed egésznek a boldogságot, valami megint hiányzik... majd azt teszed fiókba, azzal a gondolattal, hogy nocsak, túlságosan hozzászoktam ahhoz a Városhoz, de itthon mégiscsak itthon vagyok. S mikor visszamész, megint csábít a forgatag... örödögi kör. Szerintem én még igy egy év után is ugyanúgy haza fogok megérkezni. Majd megirom, ha eljutottam. :)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A vénülés jelei