Ismét esküvő! Az első a "gyerekkori" barátnék közül...
Volt osztálytárs a menyasszony - volt osztálytárs a vőlegény.
Ez már nem titokban, hanem jó előre kitervelt és bejelentett esküvő. A velejáró készülődéssel. Egy hónappal az esküvő előtt elkezdtem ruhát keresni, de nem kaptam. Vagy az én ízlésemmel van baj, vagy a ruhásboltosokéval, de az is lehet, h csak a pénztárcámmal. Ha egy ruha megtetszett nekem min 1000RONba került, s azért a pénzért akár menyasszonyi ruhát is lehetne venni... Új ruha nélkül maradtam.
Csütörtökön kezdődött a menet.
Első felvonás - csütörtök: leánybúcsú. Erről nem mesélek, mert csak a jelenlévő lányokra tartozik ;) Egy annyit azért elmondhatok: JÓ BULI VOLT :D
Második felvonás - péntek délután: virágfonás az autódíszítéshez a lányosháznál. A menyasszony és a vőlegény csak rohangált kozmetikustól a paphoz, paptól anyósékhoz, anyóséktül haza, majd megint a paphoz, Mindenkivel meg kellett beszélni a részleteket.
Harmadik felvonás - péntek este: vendéglő(kb. 10km Vásárhelytől). A jegyesek nem tudnak kimenni a vendéglőhöz (ahogy az meg volt beszélve) megnézni minden rendben van-e és kivinni a "díszletet" - virágos fenyőkoszorú a bejárati ajtó fölé, meg az "ültetőkártyák" (sajnos még nem készültek el, uh az esküvő napjára maradt elhelyezésük). El kell kérni a kocsit apucitól, s indulás kifele. Fél 9 tájt értünk ki a vendéglős már vár. Le kell húzni a cipőket, mert a lépcső poros és összemocskolódik a frissen festett terasz, csodálkoztunk, de engedelmeskedtünk... Teremben sokminden nem úgy van, ahogy azt az ífjú párral megegyezték: hol vannak a lufik? miért csak 160 hely van, mikor 164 kéne legyen? ilyen és ehhez hasonló kérdések, de biztosítottak róla, h holnapra minden rendben lesz. Bíztunk benne!
Negyedik felvonás - szombat reggel: melyik ruhámat vegyem fel? Az egyik túl fehér, azért nem. A másik túl hétköznapi, azért nem. A harmadik túl barna, azért nem. A negyedik túl szexi, azért nem. És így tovább... Végül a túl szexi ruha lett a nyertes... (de csak azért mert az nem gyűrődik, s fél nap kell vezetni, autóból ki autóba vissza, gyűrődékeny ruha nem bírta volna ki a napot). Közben szól a telefonom - a menyasszony: mielőtt jönnél értem a fodrászhoz kérlek vegyél 50 borítékot (ha valaki nem hoz otthonról a pénzt mibe beletenni tudjunk adni), mezei virágot (elfelejtettük, h a templomot is ki kéne díszíteni), majd még hívlak mikor szinte kész vagyok.
Ötödik felvonás - szombat délelőtt: kocsikázás. A családomat elszállítottam dolgukra, majd megvettem a virágot. Természetesen a telefonom otthonfelejtettem, vissza kell fordulni érte, utána keress borítékot, vegyél benzint, közbe szól a telefon: "Kész vagyok, jöhetsz!" Összeszedtem a menyasszonyt a fodrász-szalon előtt (ahol kb. 3 v 4 órát töltött el) s azzal irány a lányosházhoz segédkezni, ültetési rendet kisilabizálni, menyasszonyt öltöztetni, pezsgőt, tésztát, virágot bepakolni a kocsiba és várni a vőlegényt.
Hatodik felvonás – szombat dél: Leánykérés. Dudálás. Öt autó áll meg a ház előtt. Vőlegényt hoztak, menyasszonyt keresnek, s hamarosan kapnak is, majd a menyasszony keresztapja felolvassa a szokásos búcsúbeszédet. Az anyától való búcsút még bírtam, az apánál már jöttek a könnyek, a testvérnél még vissza tudtam tartani, de mikor a barátnőkhöz értek, nem tudtam már ellenálni, az apró kis sós cseppecskék csurdogáltak lefele az arcomon. Nem voltam az egyetlen.
Hetedik felvonás – még mindig szombat dél: Polgári esküvő. A házasságkötő-terem olyan mint a gyár. A „termelés” futószalagon történik. Egyik ajtón bemegy a „nyersanyag” (menyasszony és vőlegény), megmunkálják (rövid-kis procedúra: felolvasás a család-törvénykönyvből, kérdés: Akarjátok, válasz: Igen, aláírás s azzal vége) és a másik ajtón kijön a kész termék (férj és feleség) s máris jöhet a következő. Én, még egy barátné és egy barát a protokoll-teremben vártuk az ifjú párt és a násznépet. Legóztunk az egyszerhasználatos poharakkal, majd kibontottuk az autóban kissé felrázódott pezsgőket. Nagy bummm, a dugó szinte széttörte az üvegcsillárokat, de érdekes - a pezsgő nem folyt ki. Az ifjú pár „virág-koszorú” alatt (tudjátok, mint az elsősök az iskolában) vonult át a protokoll-terembe. Gyorss koccintás, gratulálás és máris kell rohanni, mert jön a következő pár.
Nyolcadik felvonás – és még mindig szombat dél: Templom helyett ültetőkártya elhelyezés. A polgári esküvő után gyors számolást végeztünk: ha maradunk az istentiszteleten, nem lesz idő kirakni a vendéglőbe az ültetőkártyákat és akkor káosz lesz, aminek az ifjú pár nem fog örvendeni. Döntés: máris indulunk a vendéglőhöz. Az ültetőkártyák elhelyezése sem ment olyan símán, ahogy terveztük. Most már nem kellett lehúzni a cipőket. Másképp voltak az asztalok, mint az „űlésrenden” és nem lehetett már változtatni. Mire nagy nehezen kibogoztuk az „űlésrendet” kezdtek érkezni a vendégek. Kissebb-nagyobb bonyodalmakkal, mindenki megkapta a helyét, s máris jöhetett az ifjú pár.
Kilencedik felvonás – szombat délután: Indul a party – de erről a következő bejegyzésben ;)
