Proba Cseresznye

Otthonról jöttem haza

2008-06-01T14:51:00.000+03:00

Az utóbbi két és fél hónapban nagyon sokat voltam otthon. Egy hét magyar húsvét, tíz nap román húsvét és május 1, tíz nap két esküvő alkalmából. Mikor május 1 után jöttem vissza csak az vigasztalt, hogy kevesebb mint egy hetet kell kibírjak Bukarestben és máris megyek vissza. Már rég nem gondolkodtam azon, hogy most rögtön haza szeretnék költözni, de ezen az úton (ami tízszer olyan hosszúnak tűnt, mint amennyi volt valójában) csak erre tudtam gondolni. Egész addig míg beértünk Bukarestbe. Akkor egy eddig még ismeretlen érzés fogott el: itt is otthon vagyok. Örvendtem, h látom a soksávos utakat, a káoszt, a betonrengeteget, a parkokat, a tévé épületét, mindent. Először éreztem azt, hogy otthonról jöttem haza.

A vénülés jelei

2008-01-13T02:52:00.000+02:00

Nem tudom sorrendbe tenni őket. De már felismertem egy párat.

Nem emlékszel dolgokra, emberekre. És nem az alkohol vagy figyelmetlenség okozta kellemetlenségekre gondolok...

Elmész egy buliba és az átlagéletkor nő 2 évvel. (Nem, nem egy babazsúrra kerültél véletlenül)

Egyre gyakrabban használod a "bezzeg a mi időnkben" szókapcsolatot.

Rájössz, h a gurulós böröndnek melyek az előnyei a hátizsákkal szemben.

Csak azt nem tudom, h mi az amikor mindezek után rájössz, h mi az előnye a hátizsáknak a gurulós börönddel szemben...

No de miért is gondolkodom én a vénülésről 24 évesen?

Hógolyóháború után

2008-01-09T12:26:00.000+02:00

Szeretek januárban visszajönni Bukarestbe. Mindig meglepetéssel vár. Valami érdekes történik benne az ünnepek alatt.

Egyik évben sötétedés után érkeztem, óriási pelyhekben hullott a hó és mindent betakart a nagy fehérség. Alig jártak az utcán. A fehérséget pár kocsi- és lábnyom törte csak meg. A város tisztának tünt, minden mocskot szemetet betakart a hó. Azóta se láttam olyan szépnek Bukarestet mint akkor.

Másik évben nem volt hó, de a megszokott rohanás, forgalom se. A város olyan volt mintha kihalt volna. Első héten tökéletes volt a közlekedés, nem volt dugó, nem volt tömeg és azt kívántam (most is azt kívánom) bárcsak olyan lenne mindig, de ez sajnos utópia.

Az idén megint hó volt. De nem annyira fehér és nem egyenletes. Az úton már locs-pocs lett, az útszélén és a járdán hóbuckák voltak. Úgy nézett ki Bukarest mintha hógolyóháború után lenne. A gyerekek már megszöktek, de maguk után hagyták hóváraik romjait, titkos, szűk járataikat a várak között.

Hóvárromok négy nappal a háború után.

A járda.

(Tudom, hogy nem úgy néz ki, de a járda az az ahol hó van, ahol a néni megy az is út.)

Másik járda.

Éjjel 12 óra. A város tele van teherautókkal, traktorokkal, kotrógépekkel. Minden 100mben van legalább kettő. Takarítják el a "háború" nyomait.

Bukarestben is próbálkoznak a hó eltakarításával, de nem akkora sikerrel, mint ez a hóevő robot.

Repülni akarok!

2007-11-06T11:57:00.000+02:00

Menni a nagyvilágba. Látni, érezni: az ismeretlent.

Úgy érzem magam mintha szárnyaim nőttek volna, de nem tudom használni őket, mert valaki leszorítja.

Lehet az a valaki én vagyok?

Vajon Tünde vagy Tündike lennék inkább?

2007-11-03T16:53:00.000+02:00

How to make a Tünde

Ingredients:

5 parts pride

3 parts humour

1 part beauty

Method:
Add to a cocktail shaker and mix vigorously. Add a little cocktail umbrella and a dash of caring

Personality cocktail
From Go-Quiz.com

How to make a Tündike

Ingredients:

3 parts pride

3 parts arrogance

5 parts empathy

Method:
Layer ingredientes in a shot glass. Serve with a slice of wisdom and a pinch of salt. Yum!

Personality cocktail
From Go-Quiz.com

Azt hiszem a két koktélt össze kell keverni...

Alternative

2007-11-03T10:14:00.000+02:00

Hétvégén ismét Alternative Vásárhelyen.

Én is ott akarok lenni. Ha sikerül elszabadulni melóból ott is leszek.

Sziria - Tartusz és környéke

2007-10-30T21:39:00.001+02:00

Tartuszban kezdtem igazán rájönni, hogy teljesen más világ az ahol vagyok. A tengerparti, vizipipázó férfiakkal tele teraszok, a szűk utcácskák, a várakozás a buszra, az arab "időérzéketlenség", az ellentétek sokasága a keresztény és muszlim életfelfogás között kellemes érzéssel töltött el. Ismét rájöttem szeretem az arab világot.
Amikor már kezdtem magamba szívni ennek csodáit és jólérezni magam, az operatőr-szerkesztő kolléga (nevezzük Törpének) kimutatta foga fehérjét és kezdődött a rémálom. A végére mindenki utálta a Törpét, mert tolakodó, pofátlan és idióta volt. Minden operatőr orra elé bemászott, nem tetszett neki semmi, csak követelőzött és parancsolgatni próbált mindenkinek, nem figyelt oda senkire. Főleg velem volt undok. Szerencsére a többiek mind mellém álltak, vigasztaltak.
Tökéletes volt az ellentét a Törpe előidézte lelkiállapotom és a Szíria keltette érzések között.
Most inkább a másodikról mesélek...

Első kirándulás Tartuszból Crac des Chevaliers-be vezetett.

A vár a közeli domb tetejéről nézve.

Kilátás a rengeteg lőrés egyikén.

Sajnos idegenvezetőnk nem volt. Szerencse, hogy utánaolvasgattam. Nem mondta el senki az impozáns kereszteskori vár történetét. De így is mély nyomot hagyott a látvány.

Másnap körbehajókáztuk Arwad szigetét.

A hajócskánk kormányosa Konstancán dolgozott, tudott valamennyit románul és megengedte, hogy "vezessem" a hajót, s csodák csodája nem mentünk neki semminek.
Hajókázás után Tartusz óvárosát látogattuk meg. A templomos vár-város romjaira házakat építettek az ottomán periódusban. Az egykori lovagteremben öt szűk utcácska van. A beomlott tetejű kápolnát belső udvarnak használják.
Az arab szokások szerint több generáció lakik egy fedél alatt, a fiatalok házasodás után nem költöznek el otthonról. A szír kormány tömbházakat épített a régészeti lelőhelyeken lakók számára, de ezek nem akarnak elköltözni, mert ott nem tudna az egész család egy lakásban lakni és fel kéne adják szokásaik egy részét. Hogy mégis kényszerítsék őket kiköltözni, nem adnak felújítási engedélyt ezen házakra, s mikor lakhatatlanná válnak az itt élők a tömbházakba kényszerülnek.

Az óvárosi séta után 100kmes út várt ránk. Autóbusszal mentünk Ugaritba. Természetesen többször eltévedtünk, ezt már-már kezdtük megszokni. Általában a 2órás utakat 3-4 óra alatt sikerült megtenni. Mikor megérkeztünk 7000 éves romváros látványa terült elénk. Itt találták meg az első "igazi" ábécét, i.e. XIV. századból. Az ugaritiak voltak az elsők akik betűírást használtak.

Itt (és még sok más helyen) sajnos nem tudtam fényképezni, mert a Törpe nem hozott elemeket a rádiómikrofonhoz és a fényképezőgépem elemeit voltunk kénytelenek használni.

Esténként nem maradhatott el a vizipipázás sem. A helyi sőrt is kipróbáltuk, de nem jött be. Olyan tevepisi íze volt, uh maradtunk a Heinekennél, meg a helyi kólánál.

Szíriában a vendéglátás a legkissebb lebuj teraszon is olyan, mint az amerikai filmekben az ötcsillagos vendéglőben. Ahogy leülsz egy üveg vizet az asztalra tesznek a ház részéről. Mident úgy szolgálnak fel ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Egy este tortával érkeztünk a teraszra - a kolozsvári kollégák közül egyiknek, Mihaela-nak születésnapja volt. Megkérdeztük, h elfogyaszthatjuk-e a teraszon. Természetesen, volt a válasz és azzal el is szaladtak a dobozzal, fél perc múlva hozták a tortát tálcán, tányérokat és kiskanalat mellé, nem problémáztak, hogy kintről behozott terméket nem lehet fogyasztani.

A szakmai találkozó nagy része a Margati várban zajlott, ahol Major Balázs magyar régész vezetésével végeznek ásatásokat.

A Margati várnál a szamár is, a DunaTVs operatőr is dolgozik. ;)

Tartusz tengerparti város. A fürdést sem lehetett itt kihagyni. Míg a társaság egy része Aleppoban filmezett, a többiek az "európai szintű" strandon úszkált a Földközi tengerben és sütette hasát a nappal.

Miközben itthon hullt a hó, én strandoltam. 35fok volt, a víz 25 fokos és tiszta. Tökéletes egy kis úszkálásra.

A résztvételi feltételek között volt az is, hogy a szakmai találkozó ideje alatt, műholdon haza kell küldeni egy hírt, amit még ottlétünk ideje alatt, köteles a TV közölni. Eleinte úgy volt, hogy Razvan, a TVR2 igazgatója, jelentkezik be, de ő nem akarta vállalni, meg azt állította, hogy neki nem is lenne hol leközölni az anyagot. Ezért átruházta a feladatot a magyaradásra, azaz rám. Megpróbáltam lebeszélni, hogy én nem vagyok hírszerkesztő és még sohasem foglalkoztam ilyesmivel, de nem volt kivel beszélni. A kolozsváriakkal megegyeztünk, hogy nincs amiért mi is ők is külön lefilmezzük ugyanazt és megkérdezzük Csellényitől ugyanazokat a kérdéseket, ezért leosztottuk a feladatokat. Karen fogta a mikrofont és kérdezett, Andrei filmezett, én beleszóltam, ha valami eszembejutott és a Törpe filmezte képeket is használtuk mi is a kolozsváriak is. Itt a végeredmény.

Végezetül egy szír videóklipp:

Az utolsó öt nap "kalandjai" a következő bejegyzésben...

Szíria - Damaszkuszi hajnal

2007-10-29T08:09:00.000+02:00

Sok várakozás és stressz után végre felültünk a repülőre. Bukarest - Budapest, Budapest - Damaszkusz. Hajnali négykor, megláttam a damaszkuszi fényeket, a repülő ablakán keresztül. Az ég tiszta, a fehér és sárga fények mellett, sok zöld pontocskát látni.

Kép a wikipédiáról.

Két órába telt míg sikerült a 40 televíziósnak - idegenvezetőnk, a szír belügyminisztérium alkalmazottja, Amjad segítségével - kikecmeregni a sok-sok felszereléssel a szír bürokrácia karmaiból és végre felültünk a buszra, ami utólag kiderült Szíriában "második otthonunk lett".
Damaszkusz pont olyan szürke, mocskos, forgalmas városnak tűnt hajnalban, mint Bukarest. A többezer mecset zöld fénye jelezte csak, hogy teljesen más világban vagyok. Szállodai szobám ablaka keletre nézett, mire összeszedtem magam, a nagy szürkeség mögött narancssárgás-vörös csík jelent meg az égen. Kel fel a nap.

Délben indultunk is tovább Tartusba. A következő öt napban itt volt a "főhadiszállásunk". A 220km-es utat sikerült 6 óra alatt megtenni. Hullafáradtan érkeztünk a szállodába, már csak vacsorázni és aludni volt erőnk.

A tartuszi kalandokról, majd a következő bejegyzésben. :)

Szíria

2007-10-28T19:05:00.000+02:00

Visszaértem. Nem történt meg amivel sok kollégám fenyegetett: ismét Bukarestben vagyok, nem loptak el az arabok. :D

Kiszállásra mentem, tíz napot töltöttem Szíriában, sok különleges élményben volt részem. A Duna TV és a Szír turisztikai minisztérium Több, mint tolerancia címmel televíziós fesztivált szervezett, azon vettünk részt két bukaresti és három kolozsvári kollégámmal. Rajtunk romántévéseken kivül Dunások, Vajdasági, Szlovéniai és Azerbajdzsáni televíziós kollégák voltak ott. A feltétel az volt, hogy minden televízió műsort kell készítsen Szíriáról.

Következő bejegyzéseim erről az útról, a forgatásokról fognak szólni.

Indulásra készen!

2007-10-16T16:43:00.000+03:00

Még 4óra és repülök.
Tíz perc múlva itt a kocsi és indulunk a reptérre. Kilenckor száll fel a gép, egy kis várakozás Budapesten és hajnali háromkor már Damaszkuszból nézhetem a csillagos eget.

Sok-sok érzés kavarog bennem: a várakozás, a vágyakozás, a félsz, az öröm és mindezek gyomoridegként jelentkeznek.
Mióta kézbevettem a vízumom és a repülőjegyem el vagyok szállva semmit nem tudok rendesen megcsinálni.
Az agyam már valahol Szíriában van.
Hamarosan fizikailag is ott leszek ;)

Első "találkozás" Szíriával

2007-10-11T15:27:00.000+03:00

Szól a telefonom. Nicoleta a TV útlevél osztályáról. Felhívták a szír nagykövettségről, hogy a "küldöttségből" is oda kéne menjen valaki. Mindenki más foglalt volt ezért rám esett a választás, hogy képviseljem a társaságot.
A nagykövetség egy régi villában van. A kapunál le kellet adjuk a telefonjaink, mint a supermarketben a csomagokat. Aztán lementünk a pincébe, ahol megkértek, hogy várjunk. Nem volt valami bizalomgerjesztő hely. Az előtérben ezeréves, elnyűtt, (mű)bőr fotelek, ronda lambéria a falon, s mégrondább padlócsempe a földön. Egy irodában ült 4 arab és beszélgettek, teázgattak. Mi vártunk. 20 percet.
Aztán egy pocakos, nagydarab, tipikus arab kijött, s mondta menjek vele. Nicoleta felállt, hogy jön ő is. A pocakosnak nem tetszett az ötlet, de nem kötekedett. Elindult a lépcsőn felfele, mi utána. Ahogy a pincéből kiértünk teljesen más világ tárult elénk. Szépen berendezett előtér, márvány(utánzat)lépcsők, képek a falon.
Az első emeleten lévő iroda felé tartottunk, ahol az arab vágású, de minden szempontból európai stílusú nagykövet fogadott. Bemutatkoztunk, kezet fogtunk, leültetett az immár modern, új bőr fotelbe. Óriási volt az ellentét a pince és a villa többi része között. Pont ugyanakkora, mint a pocakos ember és a nagykövet között. Valamit beszéltek arabul, majd kezdődött a "kihalgatás". A pocakos ember volt a fordító.

- Kértél már vízumot Szíriába?
- Nem.
- Mivel foglalkozol?
- Riporter és vágó vagyok a románTVnél?
- Tehát újságíró?
- Igen.
- És a többiek akik mennek?
- A TVR2 igazgatója, egy operatőr és még hárman a kolozsvári studiótól.
- Román vagy?
- Román állampolgár. Igen.
- A többiek is?
- Igen.
- Tehát mind románok vagytok?
- Román állampolgárok. Az én anyanyelvem a magyar.

Szól a telefon. A nagykövet felveszi, beszél, miközben a Szír Turisztikai Minisztériumtól kapott meghívónkat nézegeti. A pocakos mosolyog és bológat. Ez azt jelenti, hogy megkapjuk a vízumot, gondolom. A nagykövet leteszi a telefont. A pocakos megkérdi, hogy én melyik is vagyok. Mondom: Borsos Tünde Krisztina. Már nem mosolyog. Nézegeti a meghívót, mutatja a nagykövetnek. Megijedtem. Vajon mi baja lehet velem hirtelen? Beszélbek valamit arabul, majd folytatódik a meghallgatás.

- Milyen vallásúak vagytok? Keresztény?
Nicoleta válaszol:
- Igen. Román ortodoxok.
Közbe kellet szóljak, nem tudtam elviselni, hogy ortodoxnak akarnak feltüntetni a szírek szemében.
- Én nem vagyok ortodox. Református vagyok!
- Az meg mi?
- Az is egy keresztény vallás. Mint a katólikus, unitárius, lutheránus.
- Tehát keresztény vagy?
- Igen.
- És a többiek.
Megint Nicoleta válaszol:
- Igen ortodoxok.
A kolozsvári studiótól még jön két magyar, szerintem ők nem ortodoxok, de nem tudtam milyen vallásúak, úgyhogy inkább nem szóltam bele.
Ezekután jó hosszasan elmondták, hogy Szíriában mekkora nagy az egyetértés a keresztények és muszlimok között és hogy van olyan utca Damaszkuszban, ahol egymás mellett van a mecset és a kersztény templom, majd magyarázkodtak egy adagot, hogy nincs velünk semmi bajuk, csak azért érdeklődtek a vallásunk felől, mert egy MÁS vallású újságíró járt Szíriában, pont akkor amikor a nemzetközi helyzet nem volt valami kedvező nekik és hazugságokat írt a muszlimok és egyéb vallásúak kapcsolatáról és most már tudják, hogy mi nem fogunk ilyet csinálni. Mi szaporán bólógattunk.
Mondták, hogy megkapjuk a vízumot, ingyen (pedig igaziból 26 Euró lenne fejenként). Ha holnap már vége a Ramadánnak és ünnep van akkor hétfőn, ha nem már holnap mehet Nicoleta a vízumokért.
Ez érdekes-gondoltam magamban: ma még nem tudják, hogy holnapra már vége lesz-e a Ramadánnak vagy sem? De végülis mindegy. Lesz vízum, van repülőjegy, foghatok neki csomagolni és kedd este kilencórakor felszáll a gép. Irány Budapest onnan meg Damaszkusz.
Helló Szíria, alig várom lássalak!

Utazás

2007-10-04T16:37:00.000+03:00

Megyek Szíriába okt 16-26 :D
Valami tvs agytágítót szervez a DumaTV és meghívták a RománTV-t is. Összeállt a csapat, de kiderült, hogy kell oda egy magyar is. A főnök nem akart menni, a hírszerkesztő(i)nk nem akart(ak) menni. Megkérdezték gyűlésen, h ki menne. Mondtam ÉN. Nem gondoltam komolyan, jobban mondva azt hittem, h én úgyse mehetek, s hát csalódtam(kellemesen). S ezzel elindult a huza-vona, a sok papírmunka s minden, de most már csak a Szír nagykövet akadályozhatja meg az utazásom, ha nem ad vízumot, de ennek asszem nincs nagy valószínűsége :D

Hajnalban

2007-10-01T07:19:00.000+03:00

Az ébredező város még dörzsölgeti szemét, s törölgeti csipáit, de már lüktet. Utcái tele vannak emberekkel és autókkal.
Már mindenki ideges: a soförök, az utasok, a buszmegállóban várakozók, a munkába sietők, a dolgozók, a naplopók, az alvók.
Én nem vagyok ideges. Még.

Hogy én mit utálok a legjobban?

2007-09-13T17:55:00.000+03:00

Most épp azt, hogy mocskos víz folyik a csapból.
Úgy általában pedig a hülye, érthetetlen embereket, és azokat akik nem tudják elfogadni a másságot, és azokat akiknek előítéleteik vannak, és akik hisztisek, és néha utálom magam, mert a fentiek közül valamit felfedezek önmagamban!

Hamarosan lejár az uborkaszezon...

2007-08-28T17:06:00.000+03:00

...és kezdődik nálunkfele is a menet. Hétfőtől ismét van híradó, vége az ismétléseknek és mindenki akar dolgozni. Mintha lelkiisemretfurdalásunk lenne szabadságolás után és gyorsan be kéne pótólni minden percet amit szabadság alatt nem dolgoztunk. Pedig nincs. Csak ki kell tölteni az adásidőt. Szeptembertől nincsenek ismétlések, nincsenek megvásárolt vagy "ajándékba" kapott dokumentumfilmek. Tehát dolgozni kell ezerrel. Vége a sok utazgatásnak, lazsálásoknak, vissza kell rázódni a munkával teli hétköznapokba. Pedig milyen szép lenne, ha egész évben "augusztus" lenne...

Honvágyam van! Megyek haza! :D

2007-08-22T18:07:00.000+03:00

Ma reggel elmentem az ASEhoz, hogy kivegyem az érettségi diplomám, de kiderült, hogy szeptember 3.-ig szabadságon vannak, s nincs aki kiadja. Hirtelen azt se tudtam kire haragudjak jobban, magamra vagy az ASEra vagy a rendszerre. Amíg még voltak vizsgáim nem vehettem ki a diplomám, mikor lejártak úgy el voltam egyfele, hogy eszembe se jutott, h ezt akkor kéne intézni, aztán kezdődött az államvizsga, amikor nem lehet bemenni az egyetemre, aztán én sem voltam Bukarestben, s ők is elmentek szabadságra. S így jártam, hogy nincs aki ideadja a diplomám és anélkül nem mehetek beiratkozni a másik egyetemre, becsszóra nem hiszik el, hogy leérettségiztem, s igazuk is van.
S akkor kapott el a honvágy. Nem jártam Vásárhelyen több mint két napot már nem is emlékszem mióta(már-már kezdték azt hinni az emberek, hogy gyergyói vagyok s eddig letagadtam). Otthoni barátokkal annyi ideje nem találkoztam, hogy már utána se tudok számolni, hogy mennyi. El is döntöttem, hogy ma megkapom a veszettségelleni szurit, becsomagolok, s holnap megyek is haza. Vasárnapig engem nem lát Bukarest!

Kutyaharapást szőrivel?

2007-08-17T14:41:00.000+03:00

Szerdán megharapott egy kutya. Egy blokk és a járda közötti zöld övezteből egyszercsak kirohant, neki a combomnak, majd elrohant, mindezt 2 másodperc alatt. A nadrágom nem szakadt ki, de maradt egy 50banisnyi nyoma a harapásnak. Először nem is akartam elmenni a doktorbácsihoz, de felhívtam egy kedves kolleganőm, s meggyőzettem magam, h biztos ami biztos, inkább kapjak szurit pluszba, minthogy megvesszek a végén.
Felhívtam Csilla barátnémat, hogy jöjjön velem s azzal elindultam a veszettségelleni kórházba. Útközben találkoztam egy kutyával, kicsit remegtek a lábaim, pedig szegényke nagy ártatlan szemekkel nézett rám.
A veszettségellenes részleg a Colentina kórhász egyik osztálya a százhúszezer közül. Mikor megérkeztünk a kórházhoz és érdeklődni kezdtünk, hogy merre kell menni, mindenki úgy válaszolt, mintha a kutyaharapástól ösztönösen kéne tudjam, hogy merre menjek, vagy legalább a kutya térképet kellett volna adjon miután megharapott. Nagynehezen megkaptuk az osztályt, s hamarosan megérkezett Áron(a lakótársam) is, így már ketten szórakoztathattak és kellett elviseljék enyhe(?) hisztiimet, amiket az inekcíóstűtől való félelmem okozott. S most ezúton is megköszönöm nekik. :X
Utána már csak két és fél óra várakozás két szuri, egy recept gyógyszerekkel és egy papírka, hogy mikor kell menjek a következő két szurit megkapni, s máris mehettünk hazafele.
Útközben megint kóbórkutyával találkoztunk, de szerencsémre félreállt utunkból, s nem kellett túl közel kerülni hozzá, habár mostmár fél évig haraphat meg kutya, mert be vagyok oltva! Nem fogok megveszni ;)

Bukaresti rendőrbácsi és muuuvi riport

2007-08-14T18:58:00.000+03:00

Az este 11 körül mentünk hazafele, az Egyetem téren a fiuk betértek a közbudira könnyíteni egyet magukon, míg mi lányok egy motoros rendőrbácsit figyeltünk. Megállt a tér közepén, elővette a motor csomagtartójából a világító mellényét és elkezdte nézegetni. Valami nem teccet neki rajta, kikotort a csomagtartóból egy világítószalagot és egy betűzőt (kapszálót) és a világítószalagot próbálta a világítómellényéhez tűzni. Miután sikerült (kb.5perc) felvette a mellényt és rájött, hogy nem tökéletes, kijavította a hibát ezúttal úgy, hogy a mellény rajta volt. Mikor ezzel is végzett telefonált, majd egy kis csomagocskát vett elő a motorból. Gondosan, anyukásan becsomagolt bukaresti szendvicske volt, amit elkezdett majszolni az útkereszteződésben, miközben figyelte a forgalmat. Tovább nem tudtuk figyelni, mert kellett sietni érjük el az utolsó metrót.

Közben elkészült a muuuviról szóló riport is és adásba is lement.
Megtekinthető itt az első, itt meg a mésodik rész vagy csütörtökön a TVR2-n 15 órától ismétlésben.

Nyári program - beszámoló :)

2007-08-10T11:18:00.000+03:00

Eljutottam a "tovább nincs" programig a nyári terveim között. ;)

Eddig minden összejött, még Félszigetre is eljutottam egy éccakára, pedig nem is számítottam rá.

A Rolling Stones koncert nem volt rossz, de jobb is lehetett volna - nem kellett volna hagyjanak dezhidratálódni - magyarán az "öregek" jók voltak, de a szervezéssel baj volt, hát igen... kedves kis országunkban már csak így szokás.

Aztán jött az esküvő és pont olyan gyorsan el is repült, majd sikerült ellépni LGT és Zdob si Zdub koncertre a Félszigeten. Tudom, hogy egyikse vihet még csak vizet se a "guruló köveknek", de a hangulat mindkét koncerten min 15X jobb volt mint a Rolling Stones-on.

Szinte egy hétig hányódtam-vetődtem a családdal Vásárhely-Udvarhely-Gyergyó útvonalon, majd irány Szárhegy: muuuvi. Más volt mint amit elképzeltem, de nagyon jó volt. Rengeteg jó filmet láttam 3 nap alatt, sok-sok kedves-rendes-okos embert megismertem. Jó volt a buli, ha el nem verte az eső.

Legyen egy kis ízelítő a filmekből (ezeket kaptam meg a neten):

A 3. muuuvi nemzetközi filmfesztivál legjobb animációs filmje:

Fotókat a muuuviról, meg láthattok itt.

Hideg van!

2007-07-26T14:56:00.000+03:00

Lehült az idő! Ma hűvös 35 fok volt Bukarestben. :D Sose gondoltam volna, hogy lehet örvendeni a 35 foknak. A nagy melegtől szinte elment az a csepp józan eszem is, ami volt, de megmenkültem!
Az éjjel végre tudtam aludni 7 órát egyhuzamban. Ilyen nem volt mióta Gyergyóból visszajöttem, azaz legalább 2 hete. Holnaptól megint meleg lesz az előrejelzések szerint, de sebaj, mert hajnalban megyek Csíkba s két hétig a "hűvös Erdélyben" tengek lengek össze-vissza. :D

Nyári program - update

2007-07-10T16:46:00.000+03:00

A Félszigetről máris lemondhatok :(
Dolgozni kell helyette... Bukarestben

Ha végre itt a nyár és meleg az idő...

2007-07-08T17:36:00.000+03:00

Megkezdődött az uborkaszezon nálunkfele...
Legalábbis úgy tűnik. A 2es csatornán már csak ismétlések vannak, az 1esen július 23án van az utolsó hiradó. Egyre kevesebb a munka, mindenki megy szabadságolni.
Az uborkaszezonban az a legrosszabb, hogy munka nincs, de ha el akarsz menni Bukarestből akkor kell szabadnapot kivenni és nekem már olyan kevés van! Nem jut szinte semmire...

DE azért már van egy nyári programom :D
(természetesen a műsorváltoztatás jogát fenntartom)

július 11-15 Gyergyó - "haverek, buli, fanta", meg egy kis családi program
július 17 Bukarest - Rolling Stones koncert
július 25-27 Vásárhely - Félsziget, de sok-sok-sok kérdőjelel
július 28 Csíkszereda - esküvő
augusztus 3-5 Szárhegy - muuuvi

s tovább nincs...
Habár ezekután lehet már se pénzem, se szabadnapom nem lesz több, úgyhogy augusztusban főhetek meg Bukarestben míg mindenki lóbálja a lábát valamilyen tengerparton, hegytetőn vagy valami ehhez hasonló.

:(

Miért akarsz te komoly felnőtt nő lenni?

2007-07-04T13:42:00.000+03:00

Meli tette fel a kérdést születésnapi bejegyzésem után.
Nemtudom. Csak. Elkapott a hóbort vagy valami.
Valamiért úgy éreztem, h most már "illene" komoly felnőtt nőnek lenni, pedig azt se tudom mit is jelent igaziból komoly felnőtt nőnek lenni...
No de ez is elmúlt, mint a születésnap.
A 24től viszont még mindig szorongásaim vannak. Bűvös szám ez!

Születésnap

2007-06-29T15:03:00.000+03:00

Már megint idősebb vagyok egy évvel.

Június 28.

Éjfél után pár perccel. Kedves kis terasz. Sör. Első szülinapi köszöntő: Áron. És két régi jó haver.

Reggel. Első szülinapi sms: "Azt mondják, hogy a születésnapok jót tesznek az egészségnek, azok élnek a legtovább akiknek a legtöbb van belőle".

Délelőtt. Útban meló fele ráébredtem, hogy 24 éves vagyok és megijedtem. Ebben a korban már komoly felnőtt nőnek kéne lenni és én nem vagyok az! Mi lesz velem?!?!?!?! S úgy egyáltalán, valamiért ez a szám ijesztőnek tűnik. Még soha egy születésnapomon sem voltak gondjaim az éveim számával, de most valamiért nagyon megijedtem tőlük. Attól a sok-sok évtől ami eltelt és... nem is elteltek, hanem nagyon gyorsan elrepültek, túl gyorsan. Az életem minimum egyharmada eltelt és mégis mintha nemrég lett volna mikor először vittek ovódába, mikor Gyergyóban napokig gyakoroltam a "kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda" refrénű éneket, amit mikor felvételiztem I. osztályba kellett volna elénekelnem, de izgalmamban a Tavaszi szél vizet áraszt-ot énekeltem, mikor mentünk a családdal a tengerre és sízni, mikor V.-be a matek-infó osztályt választottam a képzőművészeti helyett, mikor először szerelmes voltam, mikor felvételiztem IX.-be, mikor előszőr szeretkeztem, mikor éretségiztünk, mikor.... és még milyen hosszú a sor...

Délután. Terasz, sörözés, kedves emberek és kedves ajándékok. :D

A legkedvesebbet, ötletesebbet a kollégáimtól kaptam:

Egész nap: sok-sok felköszöntő sms, mail, telefonhívás - olyanok melyekre számítottam és olyanok is melyekre nem.

Kellemes nap volt :D

Nagyon jól telt!

Szomorú?

2007-06-24T17:58:00.000+03:00

Nem fogok államvizsgázni az idén. Nem ment. Hiába na, ha valami nem érdekel már, nem tudom megtanulni. Megpróbálom jövőben is...

Többen is azt ígérték kitekerik a nyakam, ha nem államvizsgázom. Már csak reménykedni merek, h most az egyszer nem tartják be szavukat!

Közben tanulok. Felvételire. Filmművészeti egyetem - vágó szak.

A buli - egy esküvő krónikája, a barátnő szemszögéből

2007-06-21T17:41:00.000+03:00

Már nagyon rég volt mikor megígértem ezt a bejegyzést. Közben volt haverok-buli-fanta, netnélküliség, meló, tanulás és fáradtság így mostanig húzodott a dolog. :D

Hát már azt se tudom hogy is kezdjem... Kulcsszavakban: rég volt, jó volt, nehezen és lassan kezdődött, túl hamar elmúlt.

Amint már kiderült sofőrködtem; ezt a nemes feladatkört a "buli" elején is be kellett tölteni. Gondolkodás nélkül vállaltam, azt hittem hacsak az ember nem alkoholista könnyen kibírja az egyik legjobb barátnője esküvőjének első pár óráját alkohol nélkül. Bebizonyosodott: tévedtem! (de ha megint megkérnek ily nemes feladat teljesítésére, ismét vállalni fogom) Az érkezés, asztali beszélegetések, előétel (fincsi vót, de miért kellett olyan büdi legyen a sajt és miért kell a kávéba még a konyhán beletenni a cukrot?!?!) minden ment símán, csak nem voltam szociábilis kedvembe... No itt jött volna jól egy fél pohár sör és máris nem lett volna gond ilyen-olyan rég nem látott ismerősökkel a kötelező protokoláris beszélgetéseket megejteni. Szerencsére ott volt sok-sok osztálytárs, akik "megmentettek" a szúrós tekintetektől.

Három óra, kb 40 km., időnként végtelennek tünő telefonos egyeztetések (mit, honnan, hova, mikorra kell fuvarozni), egy menyasszonylopás és egy leves, amikről lemaradtam, s végre mindez után a kocsi otthon pihent a parkolóba én meg nyugodt lelkiismerettel mehettem köszönteni az ifjú párt kis konyakospoharammal. :D

Ellopták a vőlegényt is. De annyira titokban, h mire a násznép észrevettem már a menyasszony karonfogva hozta vissza. Nem maradhatott el az "eladó a menyasszony" nevű közkedvelt "játék" sem, de a vőlegényt nem akarták eladni, pedig megvettem volna...

Táncika, duma, kaja, torta s máris eljött a pillanat, mikor zárni kellett. Pedig még nem buliztuk ki magunk. Sebaj azért van a Jazz&Blues, a party ott folytatódott...

Leánybúcsútól az esküvői buliig - egy esküvő krónikája, a barátnő szemszögéből

2007-06-13T19:06:00.000+03:00

Ismét esküvő! Az első a "gyerekkori" barátnék közül...
Volt osztálytárs a menyasszony - volt osztálytárs a vőlegény.

Ez már nem titokban, hanem jó előre kitervelt és bejelentett esküvő. A velejáró készülődéssel. Egy hónappal az esküvő előtt elkezdtem ruhát keresni, de nem kaptam. Vagy az én ízlésemmel van baj, vagy a ruhásboltosokéval, de az is lehet, h csak a pénztárcámmal. Ha egy ruha megtetszett nekem min 1000RONba került, s azért a pénzért akár menyasszonyi ruhát is lehetne venni... Új ruha nélkül maradtam.

Csütörtökön kezdődött a menet.

Első felvonás - csütörtök: leánybúcsú. Erről nem mesélek, mert csak a jelenlévő lányokra tartozik ;) Egy annyit azért elmondhatok: JÓ BULI VOLT :D

Második felvonás - péntek délután: virágfonás az autódíszítéshez a lányosháznál. A menyasszony és a vőlegény csak rohangált kozmetikustól a paphoz, paptól anyósékhoz, anyóséktül haza, majd megint a paphoz, Mindenkivel meg kellett beszélni a részleteket.

Harmadik felvonás - péntek este: vendéglő(kb. 10km Vásárhelytől). A jegyesek nem tudnak kimenni a vendéglőhöz (ahogy az meg volt beszélve) megnézni minden rendben van-e és kivinni a "díszletet" - virágos fenyőkoszorú a bejárati ajtó fölé, meg az "ültetőkártyák" (sajnos még nem készültek el, uh az esküvő napjára maradt elhelyezésük). El kell kérni a kocsit apucitól, s indulás kifele. Fél 9 tájt értünk ki a vendéglős már vár. Le kell húzni a cipőket, mert a lépcső poros és összemocskolódik a frissen festett terasz, csodálkoztunk, de engedelmeskedtünk... Teremben sokminden nem úgy van, ahogy azt az ífjú párral megegyezték: hol vannak a lufik? miért csak 160 hely van, mikor 164 kéne legyen? ilyen és ehhez hasonló kérdések, de biztosítottak róla, h holnapra minden rendben lesz. Bíztunk benne!

Negyedik felvonás - szombat reggel: melyik ruhámat vegyem fel? Az egyik túl fehér, azért nem. A másik túl hétköznapi, azért nem. A harmadik túl barna, azért nem. A negyedik túl szexi, azért nem. És így tovább... Végül a túl szexi ruha lett a nyertes... (de csak azért mert az nem gyűrődik, s fél nap kell vezetni, autóból ki autóba vissza, gyűrődékeny ruha nem bírta volna ki a napot). Közben szól a telefonom - a menyasszony: mielőtt jönnél értem a fodrászhoz kérlek vegyél 50 borítékot (ha valaki nem hoz otthonról a pénzt mibe beletenni tudjunk adni), mezei virágot (elfelejtettük, h a templomot is ki kéne díszíteni), majd még hívlak mikor szinte kész vagyok.

Ötödik felvonás - szombat délelőtt: kocsikázás. A családomat elszállítottam dolgukra, majd megvettem a virágot. Természetesen a telefonom otthonfelejtettem, vissza kell fordulni érte, utána keress borítékot, vegyél benzint, közbe szól a telefon: "Kész vagyok, jöhetsz!" Összeszedtem a menyasszonyt a fodrász-szalon előtt (ahol kb. 3 v 4 órát töltött el) s azzal irány a lányosházhoz segédkezni, ültetési rendet kisilabizálni, menyasszonyt öltöztetni, pezsgőt, tésztát, virágot bepakolni a kocsiba és várni a vőlegényt.

Hatodik felvonás – szombat dél: Leánykérés. Dudálás. Öt autó áll meg a ház előtt. Vőlegényt hoztak, menyasszonyt keresnek, s hamarosan kapnak is, majd a menyasszony keresztapja felolvassa a szokásos búcsúbeszédet. Az anyától való búcsút még bírtam, az apánál már jöttek a könnyek, a testvérnél még vissza tudtam tartani, de mikor a barátnőkhöz értek, nem tudtam már ellenálni, az apró kis sós cseppecskék csurdogáltak lefele az arcomon. Nem voltam az egyetlen.

Hetedik felvonás – még mindig szombat dél: Polgári esküvő. A házasságkötő-terem olyan mint a gyár. A „termelés” futószalagon történik. Egyik ajtón bemegy a „nyersanyag” (menyasszony és vőlegény), megmunkálják (rövid-kis procedúra: felolvasás a család-törvénykönyvből, kérdés: Akarjátok, válasz: Igen, aláírás s azzal vége) és a másik ajtón kijön a kész termék (férj és feleség) s máris jöhet a következő. Én, még egy barátné és egy barát a protokoll-teremben vártuk az ifjú párt és a násznépet. Legóztunk az egyszerhasználatos poharakkal, majd kibontottuk az autóban kissé felrázódott pezsgőket. Nagy bummm, a dugó szinte széttörte az üvegcsillárokat, de érdekes - a pezsgő nem folyt ki. Az ifjú pár „virág-koszorú” alatt (tudjátok, mint az elsősök az iskolában) vonult át a protokoll-terembe. Gyorss koccintás, gratulálás és máris kell rohanni, mert jön a következő pár.

Nyolcadik felvonás – és még mindig szombat dél: Templom helyett ültetőkártya elhelyezés. A polgári esküvő után gyors számolást végeztünk: ha maradunk az istentiszteleten, nem lesz idő kirakni a vendéglőbe az ültetőkártyákat és akkor káosz lesz, aminek az ifjú pár nem fog örvendeni. Döntés: máris indulunk a vendéglőhöz. Az ültetőkártyák elhelyezése sem ment olyan símán, ahogy terveztük. Most már nem kellett lehúzni a cipőket. Másképp voltak az asztalok, mint az „űlésrenden” és nem lehetett már változtatni. Mire nagy nehezen kibogoztuk az „űlésrendet” kezdtek érkezni a vendégek. Kissebb-nagyobb bonyodalmakkal, mindenki megkapta a helyét, s máris jöhetett az ifjú pár.

Kilencedik felvonás – szombat délután: Indul a party – de erről a következő bejegyzésben ;)

Őszülő hajszálak fekete hajban

2007-06-03T16:46:00.000+03:00

Ez a gyengém...

Van egy srác, kb. fél éve ismerem. Mindig is szimpatikus volt, de mint férfi nem vonzott soha. Egy héttel ezelőtt észrevettem, h őszülő hajszálak csillognak fekete hajában s hirtelen vonzóvá változott. Azóta másképp látom az arcát, vonásait, mosolyát, mozdulatait. Másképp fogom fel viselkedését.
Meglepődtem magamon. Azt hittem, h nekem a külsőségek nem számítanak ennyire... S mégis rá kellett jönnöm, h 20 ősz hajszál mindent megváltoztathat, legalábbis pillanatnyilag...

Esküvő titokban!

2007-05-26T15:55:00.000+03:00

Ballábbal keltem fel. Nem volt valami jó hangulatom, s egyszercsak érkezik egy sms egyik legkedvesebb kolleganőmtől: "Feleségül mentem. Várlak az Anatóliában!" Hirtelen borzasztóan jókedvem lett!
De vajon mitől! Az a papírka miért jelenten többet, mint az 5 év amit együtt voltak azelőtt? Nem tudom megmagyarázni még magamnak se, de mindig boldog leszek, ha valaki akit szeretek férjhezmegy vagy megnősül.
Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem a legszebb ruhám és máris rohanok ünnepelni. S nem is annyira a titokban megtartott polgári esküvőjüket, mint a boldogságukat az elmúlt öt évüket együtt és a hátralevő rengeteget, amit egymás mellett fognak tőlteni (most már hivatalosan, a társadalmunk által elfogadott formában ;) )

Álom

2007-05-26T14:19:00.000+03:00

Az éccaka két érdekes álmom is volt. Az egyikre sajnos már nem emlékszem...

A másik egy nagy villában játszódott. A Bickó szüleinek a villájában. Szilveszter éjszaka volt és meleg napsütés. Egyszer megszólalt a Bickó édesapjának a telefonja. Bickó volt s kérte, h mindenki menjek ki az udvarra. Nagy boldogság lett úrrá rajtunk. Mindenki suttogta, h Bickó hazajött Egyiptomból, biztos azért akarja, h kimenjünk. Szaladtunk, a szánk a fülünkig ért. De nem Bickó várt ránk az udvaron, hanem Bénike... Pénzt gyűjtött egy kollégájuk műtétjére, s mindannyian boldogan adtuk az Eurókat...

(Annak aki nem tudja: Bickó volt osztálytársam, nagyon jó barátnőm, Egyiptomban idegenvezető; Béni a barátja)

Megblogosodtam!

2007-05-25T13:44:00.000+03:00

Miért is írok én blogot?

Mert megkívántam, mint a kisgyerek a csokoládét! Környezetemben egyre többen írogatnak blogot (hubelebalazs.blogspot.com, kk.egologo.transdindex.ro), 10X láttam (no meg bevágtam) egy a kolozsvári (s nemcsak) bloggerekről szóló riportot

elkezdtem figyelgetni a blogvilágot (egologo.transindex.ro, www.web-cafe.ro) s ez lett a vége!

Időnként elkap az írhatnék, s gondoltam, h ne csak magamnak írjam le, osszam meg legközelebbi barátaimmal is. S megszületett a Próbacseresznye.

Innen majd megtudjátok mi jár a fejembe... ;)

Elsőre ennyit! Pussz mindenkinek! S olvassatok!