Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október, 2007

Sziria - Tartusz és környéke

Kép
Tartuszban kezdtem igazán rájönni, hogy teljesen más világ az ahol vagyok. A tengerparti, vizipipázó férfiakkal tele teraszok, a szűk utcácskák, a várakozás a buszra, az arab "időérzéketlenség", az ellentétek sokasága a keresztény és muszlim életfelfogás között kellemes érzéssel töltött el. Ismét rájöttem szeretem az arab világot. Amikor már kezdtem magamba szívni ennek csodáit és jólérezni magam, az operatőr-szerkesztő kolléga (nevezzük Törpének) kimutatta foga fehérjét és kezdődött a rémálom. A végére mindenki utálta a Törpét, mert tolakodó, pofátlan és idióta volt. Minden operatőr orra elé bemászott, nem tetszett neki semmi, csak követelőzött és parancsolgatni próbált mindenkinek, nem figyelt oda senkire. Főleg velem volt undok. Szerencsére a többiek mind mellém álltak, vigasztaltak. Tökéletes volt az ellentét a Törpe előidézte lelkiállapotom és a Szíria keltette érzések között. Most inkább a másodikról mesélek... Első kirándulás Tartuszból Crac des Chevaliers -be vezetet

Szíria - Damaszkuszi hajnal

Kép
Sok várakozás és stressz után végre felültünk a repülőre. Bukarest - Budapest, Budapest - Damaszkusz. Hajnali négykor, megláttam a damaszkuszi fényeket, a repülő ablakán keresztül. Az ég tiszta, a fehér és sárga fények mellett, sok zöld pontocskát látni. Kép a wikipédiáról . Két órába telt míg sikerült a 40 televíziósnak - idegenvezetőnk, a szír belügyminisztérium alkalmazottja, Amjad segítségével - kikecmeregni a sok-sok felszereléssel a szír bürokrácia karmaiból és végre felültünk a buszra, ami utólag kiderült Szíriában "második otthonunk lett". Damaszkusz pont olyan szürke, mocskos, forgalmas városnak tűnt hajnalban, mint Bukarest. A többezer mecset zöld fénye jelezte csak, hogy teljesen más világban vagyok. Szállodai szobám ablaka keletre nézett, mire összeszedtem magam, a nagy szürkeség mögött narancssárgás-vörös csík jelent meg az égen. Kel fel a nap. Délben indultunk is tovább Tartusba. A következő öt napban itt volt a "főhadiszállásunk". A 220km-es utat sik

Szíria

Visszaértem. Nem történt meg amivel sok kollégám fenyegetett: ismét Bukarestben vagyok, nem loptak el az arabok. :D Kiszállásra mentem, tíz napot töltöttem Szíriában, sok különleges élményben volt részem. A Duna TV és a Szír turisztikai minisztérium Több, mint tolerancia címmel televíziós fesztivált szervezett, azon vettünk részt két bukaresti és három kolozsvári kollégámmal. Rajtunk romántévéseken kivül Dunások, Vajdasági, Szlovéniai és Azerbajdzsáni televíziós kollégák voltak ott. A feltétel az volt, hogy minden televízió műsort kell készítsen Szíriáról. Következő bejegyzéseim erről az útról, a forgatásokról fognak szólni.

Indulásra készen!

Még 4óra és repülök. Tíz perc múlva itt a kocsi és indulunk a reptérre. Kilenckor száll fel a gép, egy kis várakozás Budapesten és hajnali háromkor már Damaszkuszból nézhetem a csillagos eget. Sok-sok érzés kavarog bennem: a várakozás, a vágyakozás, a félsz, az öröm és mindezek gyomoridegként jelentkeznek. Mióta kézbevettem a vízumom és a repülőjegyem el vagyok szállva semmit nem tudok rendesen megcsinálni. Az agyam már valahol Szíriában van. Hamarosan fizikailag is ott leszek ;)

Első "találkozás" Szíriával

Szól a telefonom. Nicoleta a TV útlevél osztályáról. Felhívták a szír nagykövettségről, hogy a "küldöttségből" is oda kéne menjen valaki. Mindenki más foglalt volt ezért rám esett a választás, hogy képviseljem a társaságot. A nagykövetség egy régi villában van. A kapunál le kellet adjuk a telefonjaink, mint a supermarketben a csomagokat. Aztán lementünk a pincébe, ahol megkértek, hogy várjunk. Nem volt valami bizalomgerjesztő hely. Az előtérben ezeréves, elnyűtt, (mű)bőr fotelek, ronda lambéria a falon, s mégrondább padlócsempe a földön. Egy irodában ült 4 arab és beszélgettek, teázgattak. Mi vártunk. 20 percet. Aztán egy pocakos, nagydarab, tipikus arab kijött, s mondta menjek vele. Nicoleta felállt, hogy jön ő is. A pocakosnak nem tetszett az ötlet, de nem kötekedett. Elindult a lépcsőn felfele, mi utána. Ahogy a pincéből kiértünk teljesen más világ tárult elénk. Szépen berendezett előtér, márvány(utánzat)lépcsők, képek a falon. Az első emeleten lévő iroda felé tartottunk,

Utazás

Megyek Szíriába okt 16-26 :D Valami tvs agytágítót szervez a DumaTV és meghívták a RománTV-t is. Összeállt a csapat, de kiderült, hogy kell oda egy magyar is. A főnök nem akart menni, a hírszerkesztő(i)nk nem akart(ak) menni. Megkérdezték gyűlésen, h ki menne. Mondtam ÉN. Nem gondoltam komolyan, jobban mondva azt hittem, h én úgyse mehetek, s hát csalódtam(kellemesen). S ezzel elindult a huza-vona, a sok papírmunka s minden, de most már csak a Szír nagykövet akadályozhatja meg az utazásom, ha nem ad vízumot, de ennek asszem nincs nagy valószínűsége :D

Hajnalban

Az ébredező város még dörzsölgeti szemét, s törölgeti csipáit, de már lüktet. Utcái tele vannak emberekkel és autókkal. Már mindenki ideges: a soförök, az utasok, a buszmegállóban várakozók, a munkába sietők, a dolgozók, a naplopók, az alvók. Én nem vagyok ideges. Még.