Sziria - Tartusz és környéke
Tartuszban kezdtem igazán rájönni, hogy teljesen más világ az ahol vagyok. A tengerparti, vizipipázó férfiakkal tele teraszok, a szűk utcácskák, a várakozás a buszra, az arab "időérzéketlenség", az ellentétek sokasága a keresztény és muszlim életfelfogás között kellemes érzéssel töltött el. Ismét rájöttem szeretem az arab világot. Amikor már kezdtem magamba szívni ennek csodáit és jólérezni magam, az operatőr-szerkesztő kolléga (nevezzük Törpének) kimutatta foga fehérjét és kezdődött a rémálom. A végére mindenki utálta a Törpét, mert tolakodó, pofátlan és idióta volt. Minden operatőr orra elé bemászott, nem tetszett neki semmi, csak követelőzött és parancsolgatni próbált mindenkinek, nem figyelt oda senkire. Főleg velem volt undok. Szerencsére a többiek mind mellém álltak, vigasztaltak. Tökéletes volt az ellentét a Törpe előidézte lelkiállapotom és a Szíria keltette érzések között. Most inkább a másodikról mesélek... Első kirándulás Tartuszból Crac des Chevaliers -be vezetet